2009. december 28., hétfő

Karácsonyunk

Együtt volt a család templomban, együtt ültük körül az ünnepi asztalt.Az eddigi Karácsonyokon nem is örvendtünk annyira egymásnak, mint az idein, talán azért mert nem gondoltunk még soha arra, hogy milyen lenne ha valaki is hiányozna. Sámomra a legnagyobb és legértékesebb ajándék az volt, hogy együtt voltunk kicsitől nagyig.


Karácsony szombatján (nálunk így nevezik dec.24-ét)este töltött káposztát, kolbászt és virslit vacsoráztunk. Másnap reggelire felvágott és füstölt májas volt. Ebédre édesanyám két fajta levessel, finom disznósültel, grillcsirkével, sült kolbásszal, majonézes krumplival és töltött káposztával terítette meg az asztalt. Desszertként sütemény volt. Vacsorázni már Magyarón vacsoráztunk anyuéknal.
Másodnapján disznóságokat reggeliztünk, ebédelni Fickón voltunk mamáéknál.
Harmadnapján édesapámat köszöntöttük, majd cégbuliba voltunk hivatalosak. Ott svédasztalos vacsora volt,sok finomság került a tányérokra. Fényképeket nem készítettem, mert mire észhez kaptam már fogytán volt a kaja, mire újból hoztak elfáradtam a sok tánctól.
Szép ünnep volt, csak hamar eltelt.
Az idecsi karácsonyfa, édesapám kedvenc focicsapata szineiben díszitve.


Vendéglői dekoráció

2009. december 24., csütörtök

2009. december 21., hétfő

Hétvége

Napok óta tervezgettük az emúlt hétvégét, hiszen ilyen már rég nem volt, hogy férjem szombaton és vasárnap is szabadnapos legyen. Első nap kevés lustálkodás után reggeliztünk, majd vásárolni mentünk. Amire hazajöttünk nagyon háradtak lettünk. Valamikor éjszaka 4 óra után édesanyám telefon hívása ébresztett meg. Sejtettem, hogy valami baj történhetett, mert nem szokott ő ilyen órába zavarni. Ésesapámat a mentőautó hozta be a városba. Nagyon fájt és meg sem tudta mozgatni a bal lábát. Már 12 éve, hogy érszűkületesek az alsó végtagjai. Rögtön ki is ugrottunk az ágyból és indultunk a megyei korház felé, a mentő előtt érkeztünk meg. Reggel 7 óráig ott voltunk édesapám mellet.Miután a kórterembe vitték hazajöttünk,mert nem engedték meg azt, hogy ott maradjunk.
A második napunk nem a terveink szerint alakult, de csak elkészítettem a tervezett ebédet, hiszen édesapjának is kellett vinni belőle. Töltött gombát és tarhonyát főztem, de nem fényképeztem le, mert nagyon siettem.
Mára már enyhültek edesapám fájdalmai, reméljük az ünnepekre haza is engedik. Az orvos szerint így lesz, de a jövő hónapban, ha mellette dönt meg kell, hogy műtsék. Jó gyógyulást édesapám!


Eljegyzésemkor keringőzünk

Ma délután nekifogtam a sütésnek, megsütöttem a Citromszelet lapjait. Holnap a Mézesét, a Zserbót, majd a Kekszszalámit szeretném elkészíteni, ezek édesapám kedvenc süteményei és szeretnék kedveskedni ezekkel.

2009. december 18., péntek

Kolbászos egytálétel



Hozzávalók:

8-10 közepes nagyságú krumpli, 3 murok,1 hagyma, friss vagy füstölt házi kolbász, só, bors.

Egy tepsibe tesszük a vágott krimplit, murkot, hagymát és kolbászt. Fűszerezés után 30 -35 percig sütjük a sütőben. Melegen tálaljuk és fogyasztjuk.

2009. december 14., hétfő

Kókuszkocka



Hozzávalók:
1 csésze liszt, 1 csésze olaj, 1 csésze tej, 1 csésze cukor, 1 tojás, 1 cs. vaníliacukor, 1 cs. sütőpor, 1 vaj, 10 dkg csoki, 25-30 dkg kókuszreszelék.


A tojást habosra elkavarjuk a cukrokkal, hozzátöltjük a tejet és az olajat, majd a lisztet és sütőport is belekavarjuk. Kivajazott tepsibe öntjük, majd 30 percig sütjük.
A vajat és a csokit összeolvasztjuk. Miután kihűlt a tészta, kockára szeleteljük, majd az olvadt vajas csokimázba mártjuk, utána pedig a reszelékbe forgatjuk

Karácsony az iskolában

Az idei tanévben hamarabb kezdődőtt a téli szünidő, igaz akaratlanul és szegényebben, de igy is megfelel. Vakáció előtt egy nappal kántások jelentkeztek be, nem mások, mint a román iskolatársaink. Meglepetést akartam nekik szerezni, ezért elöző este kokuszkockákat készítettem. Útban az iskola felé kalácsot és üdítőt vásároltam, mivel nem lett volna időm előző este kalácssütésre is. Az iskolában a gyermekek segítségével szépen megterítettem az asztalt.

A gyermekek szépen énekeltek, fizetségül mi is énekeltünk majd megkínáltuk őket.



2009. december 6., vasárnap

Mikulásjárás

Még gyermekkoromban sem találkoztam ilyen gyakran a Mikulással, mint ezen a héten. Legelőszőr Disznajón osztogatott ajándékokat az I-IV. osztályos tanulóknak, akik egy gyönyörű előadással készültek jövetelére. Persze, a nagyobb „gyermekekről” sem feledkezett meg, a közel 20 tanítóról, akik a pedakörön részt vettek: frissen sült kalácsot, forró teát/kávét és finom töltött káposztát kaptunk.



Másnap, csütörtökön már a szászrégeni 5-ös Ált. Iskolában találkoztunk egy első fokozati dolgozat megvédésén. Ott piros almát hozott mindannyiunknak.



Pénteken reggel pedig ellátogatott a mi iskolánkba is. Mielőtt csomagot osztogatott volna a gyermekeknek, kérte, hogy énekeljenek illetve verset mondjanak. Kicsit ijedten, de tanítványaimnak sikerült felidézni az idei tanévben tanultakat. Ezután sor került az ajándékok bontogatására is.



Kis unokahúgaimat is meglátogatta a Mikulás. Volt öröm, amikor kibontották a csomagokat!





Úgy tűnik, a Mikulás még a jövőhéten is folytatja az ajándékozást, mivel nagyon sok helyre kell beköszönnie és elég lassan tud haladni.