2010. július 22., csütörtök

Eredmény

Tegnap délután jelent meg a végleges jegylista a tanfelügyelőség honlapján. Azért vártam eddig a bejegyzéssel, mert óvást tettem az újrajavításért. A végleges jegyem 6,75, ez nem elegendő ahhoz, hogy címzetes állást kapjak, mint tanítónő, de egy helyettesítőit kaphatok, ha lesz elegendő. Az elölőző években, kinek nem jútott tanítói állás óvónőit választott, lehet a 2010-2111-es tanévben én is óvónő leszek. Soha nem lehet tudni. Édesanyám és testvérem is mondta, hogy az óvónőkhöz kellett volna vizsgázzak, mert több hely is van és az anyag is könnyebb. Gondolkodtam azon is, de nem érzem annyira közel magamhoz az óvónőiséget, én mindig tanítónő szerettem volna lenni. Annak ellenére, hogy a jövői évre sem rozsaszínebbek a kilátások, csak a tanítónőknél fogok vizsgaázni.
Velem ellentétben a testvérem nagyon jól teljesített, 9,90-et kapott. Ezzel a jeggyel megyeszinten első az óvónők közül. Egyetlen másajkú honfitársunknak sem sikerült nagyobb jegyet kapni. A tanítóknál nincsenek ilyen nagy jegyek, a legnagyobb a 8,50. Nagyon sok anyagrészt foglalt magába a dolgozat, lehetetlen volt négy óra alatt becsületesen befejezni. Én is a harmadik alpontot (5 módszertani feladat) egy fél óra alatt csaptam össze. Na de ez nem mentség, minden a felkészültségen múlótt.

5 megjegyzés:

Anna, írta...

Csak azokért akik nem ismerik becses hazánkat negemlíteném, hogy mégsem MINDEN múlik a felkészültségen. Én egyszer voltam versenyvizsgázni, és megjelentem a helyosztáson, teljesen lefagyva attól az állati viselkedéstől amit akkor láttam (Szilágyságban). Vannak tanár barátaim és tudom hogy a helyzet nem változott. Az az üvöltözés és civakodás a hleyekért, sírás rívás nekem túl sok volt. Elvette a kedvem teljesen ettől a pályától. Az angolt nagyon szeretem, még néhány éve is arra gondoltam, jó lenne diplomát szerezni a tudáshoz, de hogy tanügyben nem fogom felhasználni az biztos.Minden tiszteletem azoké, akik a sok elfizetett helyek mellett mégis készek versenyreszállni a megmaradtakért, évek után is fel nem adva, tanulva azért mert élete vágya az hogy ott legyen tanítóként a gyermekek előtt. Hát, az ilyen érdemelné meg a hleyeket, és nem az olyan akinek a helye megvan, de fél osztályt ideggyógyászaton kezelik a tanítónő miatt. Fel a fejjel, hátha lesznek még szebb és jobb idők is. Ennyi igazságtalanság láttán méginkább vágyok arra az új földre ahol igazság lakozik. Na, most jól kiadtam magamból... Élvezd még ezt a pár hét nyarat ha már az eddigit végigtanultad.

Kati írta...

Hű!
Ebből nem sokat értettem. Azt viszont igen, hogy óvónőnek kell menned, holott tanítónő szeretnél lenni. Edith pedig óvónő akar lenni, s a vizsgája (teljesítménye) alapján lehet is. Így van?
Nálunk ez sokkal egyszerűbb - és nagyon sokan be is kerülnek erre a pályára, akik nem oda valók. :-S
Ha tanító/tanár szeretnél lenni, egyetemet végzel, ha óvónő szakközépet. Ezután végezhetsz főiskolát (óvópedagógiát), de ha jól tudom, ezt csak egy itteni egyetem oktatja.
Munkahely szempontjából pedig egyáltalán nem fontos, hol végeztél, sajnos... :-(

Mindegy, nem is ezt akartam írni. :-P
Sajnálom, hoyg nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna, remélem, azért kapsz majd olyan állást, amit szeretnél. :-)

szannalina írta...

Anna
Ma testvéremmel voltam a helyosztáson és megjegyzést tettem arról, hogy azon a helyen milyen civilizáltan viselkedett mindenki. Én nem ismertem az ilyen egyűlések effajta "arcát". Eddig én is a civakodós, beleordibálós, sírásos oldalát ismertem. Nálunk a tanítoknál így működik. Valóban ez nagyon elszomorít, olyanok vagyunk , mint valami farkasok akik a prédájukért harcolnak. Addig az ember nem nyugszik amíg nem lép be tanév kezdetén a tanterembe és a kiváncsian néző gyerekek elé, köré, közé nem áll. Az a pillanat kompenzálja a sok kellemetlent.
Drukkolok a diplomaszerzésért!
És igazad van nem mennél sokra vele a tanügyben. Máshol biztos nagy hasznodra lenne. Visszatérve a versenyvizsgához, megyénkben 1 címzetes hely volt az angol tanárok részére. Jelentkező, vizsgázó pedig 120.
A tanulásnak még nincs vége, igazán csak most kezdődik, augusztus 16-tól a véglegesítő vizsga lázában leszek.
Köszi!


Kati
29-én dől el, hogy mi leszek. Én szívesen maradnék, megmaradnék tanítónőnek, de ha az idén nem lehetek, nem fog összedőlni a világ!
Hidd el, hogy nálunk is vannak olyan személyek akik nem erre a pályára születtek, de...
Puszi!

Juci írta...

Ne szomorkodj! Hátha jővőbe szerencsés leszel. Fel a fejjel, mert fiatal vagy!
A férjem az egyetem után 5 évet Iasi megyében volt onnan Kézdire majd nagy nehezen kapott állást itthon.
Most kezdi a 30. tanévnyítot és nagyon szomorú kevés a gyerek, a fizetésről ne is beszéljünk, pedig minden grádja,és sok más funkciója van. Nagyon szereti munkáját és a gyerekeket.

sedith írta...

Azért nem kell úgy megdicsérni! Az elmúlt 10 évben, bár az anyagból kiestem, mégis sok más tapasztalatot szereztem (pl. az írás, fogalmazás terén), és nem utolsó sorban, pici szerencsém is volt.

Te nagyon jó tanítónő vagy, és biztos vagyok benne, hogy kapsz majd posztot. Tudom, hoyg nem éreznéd jól magad óvónőként, te a kicsit "katonásabb" stílust képviseled annak ellenére, hoyg nagyon jól ötvözöd a határozottságot a játékosságal és a kedvességgel.